Szaszák Csaba blogja

Sziasztok!

Sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. Eltört alattam a kerékpárom villája. Egy 10 éves Gepida 200-as kerékpárról van szó Zoom telóval, amit rendszeresen karbantartatok. Sokat használom, nagy kerékpártúrás vagyok (ktura.ini.hu). Nálam ez mindennapos közlekedési eszköz, bármilyen időben. Nem kímélem, de gondoskodok róla. 

Az eset Szegeden történt.

Az interneten (http://www.forrascamping.atw.hu/) találtam rá. A környező kempingeket is számba vettük (Orfű, Sikonda), de e mellett döntöttünk. A családdal sátorral két éjszakára érkeztünk a Mecsekbe, határozott szállás és programok nélkül. A Forrás kempinget választotta a feleségem. Előnyei a magyarhertelendi termál fürdőtől 300 m-re van, szép rendezett a kemping, étterem van a közelben (Matthias étterem, 200m), autóval és tömegközlekedéssel is jól megközelíthető. A kempingben érkezésünkkor csak egy holland család volt. Láthatóan alig-alig van , volt vendég a nyáron. A vizesblokk tiszta és rendezett, a konyha kicsi, de működik, van gáz és lehet melegíteni, mosogatni. Áram van, a tér világítás működik. Esős időszak után voltunk (2016.08.18.20), így egy kicsit saras volt a terület. Az ösvények nincsenek kikövezve, csak füvesek és nyírtak. A tulajdonos készséges és rendes volt, segített mindenben. Tűzrakóhely csak 1 db van, az is elég furcsahelyen egy fa tövében eldugva, de a fát ingyen kaptuk. Két éjszaka, áram, sátor, kocsi,  2 gyerek, 2 felnőtt összesen 11000 Ft-ba került. Olcsó. Az utolsó este már csak mi voltunk a kempingben, mert a hollandok elmentek. Elsősorban túrázóknak és baráti társaságoknak ajánlom, mert a kempingben nincsenek szolgáltatások, csak szállás. Csendes, rendezett, a környék sok lehetőséget nyújt a szabadidő eltöltésére. Amikor eljöttünk a tulajtól tudtuk meg, hogy az ott lévő holland család talán megveszi a kempinget. Ha ez igaz, akkor mi voltunk ebben a formában talán az utolsó vendégek.

Augusztus közepén töltöttünk 4 napot túrázással a Balaton-felvidéken. Az első két éjszakán vadkempingeztünk, majd az utolsó nap választottuk a Badacsony kempinget. A Cartographia turistatérképen néztem ki. Nem akartunk a nagy, mindennel felturbózott kempingekbe menni. Csak parcellák vannak, nincs telepített lakókocsi, faházak. Szolgáltatások a megfelelő szinten. Minden tiszta új benne, a vizesblokk , a szauna(!), a konyha! A kempinghez tartozik egy - vasárnap is nyitva tartó - bolt és egy bisztró is. Az árak barátságosak, saját strandja van és gondozott a környezet. A bisztróban nagyon rugalmasak, hiszen reggelire ajánlatból választhattunk saját extrákkal. Mivel kis kemping, ezért a nyitva tartás korlátozott erre érdemes figyelni. Gyalog  is jól megközelíthető Badacsony központja és a hegy is. Mindenkinek ajánlom, aki nem vágyik a szolgáltatásokkal túlzsúfolt, drága kempingekbe, szimplán csak egy békés, természetközeli, barátságos szállást keres.

Január végén egy szimpatikus csapattal egy hosszú hétvégét töltöttem túrázással a Magas-Tátrában. Szegedről autóval 6 óra alatt fenn voltunk Ótátrafüreden, majd onnan lanovkával Hrebienok. Itt túrára fel! Irány a Zamkovsky-ház a szállás (tszf:1450 m). Kis túrával 2,5 km után meg is érkeztünk. Itt már fogadtak a társak a jó korsó Staropramennel. A ház csodálatos helyen, az erdőben, a sziklák alatt a Kis-Tarpataki völgyben van. Ideális hely a Magas-Tátrai túrázáshoz. Ide serpák hoznak fel minden cuccot (sört, kaját, üzemanyígot), hiszen csak gyalogosan közelíthető meg. Félpanziós ellátást kaptunk 12 € áron, a szállás is ennyit kóstált. A kaja és a szállás is remek. Másnap a reggeli után felszerelkeztünk és irány a Zbojnicka-ház, a Rabló-ház. Remek élmény volt. Hóesés, kb fél méter hó és kihívás hegyek formájában. Mire felértünk az 1960m magasan fekvő házba, alaposan elfáradtunk. De megérte! Itt ettünk-ittunk és szárítkoztunk. Vissza gyorsabban értünk, de az élmények és a látvány nem volt kevésbé emlékezetes. Este egy jó kis brinzové halusky és sör, és kerek volt a világ. Vasárnap legyalogoltunk Ótátrafüredre, majd autóval haza. Már negyedik alkalommal voltam a csapattal a Zamkovskyban, de mindig csodás élmény marad.

Június első napjaiban voltunk 5 gyerekkel és 2 felnőttel a diósjenői Patakpart Kempingben. Eredetileg nem ide terveztük, hanem a település másik (Békás-tó) kempingjébe, de  azóta az megszűnt. Előzetesen megbeszéltük velük, hogy mehetünk és lesz hely. Rendben is volt minden. Sokan voltak, de a faházas rész volt teli és a sátras területen csak néhány sátor állt. A hely diósjenő Börzsöny felöli végében szép környezetben található. A kemping rendezett, de látszik, rajta, hogy túl van a nagykorúságon, itt-ott ráférne felújítás. A bejelentkezés egyszerűen ment, nagyon készséges volt a recepciós fiatalember. Az árak nagyon kedvezőek, főleg a sártasaknak. A tűzrakáshoz, főzéshez speciális főzőszettet is adnak, ha kérsz, persze fa is van. Szépen nyírt gyep, árnyas sátorhelyek, hangulatos környezet, ezek jutnak eszembe róla. Egy éjszakát maradtunk csak, de megéri több napra is feljönni az élményért. Közelben kisbolt és kocsma is van.

Aki szeret túrázni, annak ideális kiindulópont a börzsönyi túrákhoz, a kempingbe visszatérve otthonosan érzed magad a kellemes környezetben. Mindenkinek ajánlom aki szereti a vidékies hangulatot és a természetközeliséget.

 Az idei nyáron a Mecseknádasra mentünk a Csillag kempingbe a lányaimmal és a barátommal és két fiával. Két éjszakát töltöttünk itt július elején. Régóta szemeztem már a kempinggel, hiszen a Mecsekbe sokat járok túrázni és a kemping bejárata a 6-os úton a mecseknádasdi szerpentin előtt közvetlenül nyílik. Jól megközelíthető és jól jelzett a bejárat. Egy kis keskeny kanyargós út visz fel a völgyvégbe, ahol a kemping található. Viszonylag nagy területen teraszos elrendezésben vannak kialakítva a placcok.  Kapu nincs, ahogy behajtasz egy kis tó fogad és a vendégház épülete. Bőven volt hely, hisz csak mi voltunk 6-an. A terület szépen karban tartott, gondozott. Szép kilátás nyílik Mecseknádasdra és a a 6-os út nem zavar a forgalmával. A vizesblokk modern és tiszta. Tűzrakóhely, csónakázás a tóban, fürdés (bár ezt nem javaslom, mert elég zavaros a vize), bográcsozási lehetőség is van, és persze áramra is csatlakozhatsz. Mindezt úgy, hogy önállóan foglalsz el minden és a tulaj vmikor este meg jön majd, ha telefonálsz neki. Itt megélheted a tökéletes szabadságérzést, hiszen nincsenek rigorózus szabályok (csak a normális minden ilyen helyen elvárhatóak), nem zsúfolt és tágas. Az egész területet erdő veszi körül, csak a kis bejáró úton lehet megközelíteni. A vendégházban éppen laktak, így oda is benézhettünk. Minden igény kielégítő szállást tud biztosítani. A tulaj rendes és segítőkész. A környékben több napra való túrázási lehetőség van.

Ajánlom mindenkinek aki a szép természeti környezetű, nyugodt és sok izgalmas helyet rejtő környéken lévő tábort keres.

 A második mátrai éjszakát a parádi Túra-Camping-ben töltöttük. A megközelíthetősége nagyon jó, 2 km-re van Parádsasvártól a Parád völgyében Parád felé. Szép a természeti táj, mert az egész egy védett völgy. Nagy a terület sok fával. Van étterme, játszótere, és kis patak csobog a kemping mellett. A bejárattól balra lévő részen szálltunk meg, az tűnt gondozottnak. Az árak átlagosak, hely volt bőven, mivel csak mi voltunk!!! Utána még csak 1 srác jött be az este. Van panziós része is a kő épületben. A terület tágas és szép. A lányaim gyorsan felfedezték a kis patakot a kemping mellett. A vizesblokk tiszta és új. Az étteremben vacsoráztunk, és elégedettek  voltunk, bár nem olcsó a hely, de tiszta és jó a kiszolgálás és a kaják is. Családias jellegű az egész, annak ellenére, hogy nagy a terület és sokan elférnének benne. Tüzet is gyújtottunk este illetve körbesétálva a területet azt vettük észre, hogy a bejárattól jobbra lévő placcon nem irtották a bögölyszerű legyeket, mert ott nyüzsögtek. Ahol mi aludtunk ott nem volt érezhető ebből semmi. 

Aki szereti a békés nyugalmat, a jó ételeket és forróságban a hűs tisztásokat, annak mindenképpen javaslom ezt a barátságos kis kempinget.

 Régóta nem írtam már...

Lányaimmal szeretném megszerettetni a kempingezést, ezért elhatároztam, hogy minden évben ahogy lehet megyünk és felfedezünk kis magyarországi kempingeket. Tavaly (2010) a Mátrával kezdtük. Első éjszakánkat a Siroki Vár-Camping-ben töltöttük. A honlapjukat megnézve igen csábító volt a környezet az árak és a leírás. Meg kell mondanom, semmiben nem csalódtunk. Barátságosak voltak, szép a környezet, kitűnő a büféjük, jók a kiszolgálóegységek is. A lányoknak különösen tetszettek a teraszos elrendezésű placcok. Sok az árnyék, és nagyon szép a kilátás. Biztonságos már csak a mérete miatt is, hiszen nem több száz férőhelyes kempingről van szó. A megérkezés után elfoglaltuk a helyünket, majd a sátor felállítása után elvégeztük a papírmunkát és megittam az áldomást is a büfében. A büfé kínálata megfelel mindenkinek, sör-bor-tömények, üdítő, minden van, reggelizni is lehet. A leírás szerint pince borozójuk is van, de ezt nem vettem igénybe. Kb fél ház volt, mindenféle népekkel. Kisgyerekes családok több napra berendezkedve, bulizós fiatalok és egy-két napos túrázók. Jól megfértünk egymás mellett.

Mindenkinek ajánlom, aki nem a nyüzsgést, a tömeget, hanem a barátságos, családias nyugalmat keresi és barátja a szép tájaknak.

Szokásos távomat róttam a tápéi töltésen délután 30 fokban, porban, izzadtságban amikor a távolban egy furcsa járgány jött szembe velem az úton. Furcsa volt, mert egy Redbullos reklámautó volt 2 istennővel. Erre nem hogy autók, de még kerósok is ritkán járnak. Látszott, hogy szándékosan poroszkáltak erre, nem véletlen műve volt a dolog. Tőlem 20méterre megáltak, majd kipattant egy barna bombázó a kocsiból és bájos mosoly kíséretében "elfogadtőlemegyredbullt,nemnagyonhideg" szöveggel nyújtott felém egy dobozzal. Alig láttam az izzadtságtól, lihegtem és meglepődtem. De ijedtemben elfogadtam. Jól esett. Nem tudom kitalálta ki, azt, hogy a futóúton cirkáljanak (Szegeden ez ritka), de isten áldja. Nem nagy dolog, de jól esett. Onnan csúcsot futottam hazáig. JA, és meg sem ittam, mert érzékeny vagyok a koffeinre!

Osztályommal Ordaspusztán voltam kirándulni májusban. Én sem tudtam róla, hogy létetik ez a csoda Magyarországon, míg nem egy pályázathoz kapcsolódóan a szálláshelykatalógusban (www.kirandulunk.hu) rá nem leletem. Egy mennyország. A Cserhátban Bercel falutól 6km-re a lankák között található egy régi iskolaépület. Ott volt a szállás. Maga a puszta régen lakott volt, ma csak állandóra egy család tartózkodik ott. Háborítatlan béke, nyugalom, gyönyörű táj. Kilátás a dombon elhelyezkedő szállásról észak felé a Szanda várra, dél felé a Bér falu határában található andezitömlésre. A szállás tágas tiszta és modern. A környék nyújtja mindazokat a lehetőségeket, ami egy csodálatos természetben eltöltött osztálykirándulásnál kellhet. Hegyek, tavak, vár, tűzrakás...

Nagyon jól éreztük magunkat. Információ a berceli polgármesteri hivatalon keresztül kapható.

Nézzetek meg néhány képet a kirándulásról és a helyről: >>>

A hétvégén (mikor is menne egy tanár továbbképzésre) voltam egy nagyon jó tanfolyamon. A tanfolyamot a Szakiskolai fejlesztési program II. keretében szervezték a szakiskolában tanító tanároknak. A tanításban felhasználható tesztek készítéséről szól. Hogyan kell ezeket készíteni, összeállítani, és úgy felhasználni hogy szakmailag értékelhető eredményeket kapjunk. Az ilyen módon összeállított tesztekből a tanárok, a tanulók és a szülők is egyértelmú eredményeket kaphatnak. Hosszú és kimerítő, de ugyanakkor nagyon inspiráló volt az a három nap. Sokat tanultam. Jó lenne, ha tanítanák ezt az egyetemeken.

A tanórák után a kollégákkal sörözni mentünk. 6-7-en voltunk, mind más városból, többféle korosztályból, de mindannyian szakiskolában tanítók. Nagyon érdekes volt, hogyan látjuk a helyzetünket, miféle problémáink, örömeink vannak. Az biztosan kiderült, hogy a sok nehézség ellenére nagyon elhivatott és felkészült tanársága van Magyarországnak.

De az is kiderült, hogy vannak közöttünk is "furcsa" felfogásúak. Mint mindenhol...

Kirándulni és túrázni voltam. Nem először. Most 24 diákkal Piliscsabán. Múzeumba is bevittük őket. A Szépművészeti  Múzeumban voltunk az egyiptomi tárlatot néztük meg (nem vállaltunk sokat). Nem tartott nekik sokáig. Pedig volt még igazi múmia és balzsamozott hal is! Szóval a diákokat nem érdekelte...nem csináltak semmit, nem hangoskodtak, rosszalkodtak csak egyszerűen nem érdekelte őket. Ez a teremfelügyelő néninek(néniknek, bácsiknak) is feltünt. Odahívtak közölték:

1. sajnálnak,

2. ők biztosan nem vállalnák,

3. és ahhoz persze pedagógus kell, hogy ez érdekelje a gyerekeket!

Köszi! Igaza is lehet. Csak azon múlna, hogy hogyan adom el ezt? Vagy más is számít? Ezeket a gyerekeket nem is ismeri. Miért mentünk oda? Jó kérdés. Talán azt hittem érdekelné őket. Vagy mert ingyen lehet felmenni Bp-re és a múzeumba? Ja, azt a néni sem tudta, hogy elsősorban túrázni indultunk, a múzeum csak epizód volt.

De nem ez volt az első eset, hogy a kiránduló gyerekek láttán a pedagógus kap hideget - meleget az "isten adta néptől". A legpozitívabb megjegyzések közé tartozik, hogy borzalmas lehet nekünk, de volt már olyan is, hogy kijelentették, hogy minek megy az ilyen tanárnak?

Sok kollégám nem vállal kirándulást. Tudom miért. Azért, amit ők is csináltak 16 évesen. Csak az régen volt és más világ volt. Tényleg nehéz elviselni őket, főleg úgy, hogy a világ azt várja el tőlünk a kiránduláson, hogy érjük el azt a gyereknél, amit ő sem tud elérni otthon. Néha sikerül, néha nem.

 Tényleg hagyjuk a fenébe a kirándulásokat?

Igen, ez gond. Mentetek már 22 órán keresztül derékig vízben, árral szemben, hegynek fölfelé? Szerintetek miért kérdezem. Kemény munka, nem biztos, hogy ezt nem kell szeretni. Én bírom és szeretem. Azt nem szeretem, ha azt mondják, hogy a tanárok csak 22 órát dolgoznak. Ők pedig 40-et. 40-et? Az Eu-ban (HVG-infó) átlagban a 40 óra 65%-át dolgozzák le ténylegesen. Na ez tanároknál 26 óra. Ebből ténylegesen 22 meg van. Akkor még nem beszéltünk az adminisztrációról, a dolgozatokról, az órára készülésről, a az osztályfőnökiről, a pályázatokról, a a minőségbiztosításról, a munkaközösségi munkáról, az értekezletekről, a szülői értekezletekről, a kirándulásokról, a versenyekről,... mondjam még...? Milyen 40 óráról beszélünk? Bárkivel összemérem magam, aki azt állítja, hogy többet dolgozik nálam. Kedves miniszter úr és többiek, miről is beszélünk?

Na megyek dolgozatot javítani...

Megcsináltuk. Nagyon jó volt. 4-en voltunk, négy tanárember, férfi 40+ életkorral. Már 12. éve kerekezünk itthon és külföldön. Mosonmagyaróvárig vonatoztunk Szegedről. Onnan kerékpárral Pozsony, Brno, Prága, Slavonice, Hainburg, Mosonmagyaróvár. Kb 850 Km. CSodálatos tájakat, városokat, kocsmákat láttunk. Nagyon jó emberekkel találkoztunk és fantasztikus söröket ittunk. Ez a kikapcsolódás teljes szabadságélményt ad, kisímítja a felborzolt idegeket, igazi élmény. Ezért is csináljuk.

Akit érdekel eddigi túráink: http://ktura.ini.hu 

Olvassátok el, szerintem talált.

http://www.delmagyar.hu/jegyzet/kotelezo_tuloraszam/125859/

Köszi Panek!

Évek óta március-április, idén (ebben a tanévben) december. Ekkor éreztem hogy fáradok. Jelei: idegesség, rosacea, karikák a szem alatt, nő az alvásigény, ...

Bonyolult egy tanév volt. Sokat is vállaltam és sok új történt velem. Szakértő és érettségi elnök lettem, elvégeztem a közoktatásvezetőit. Szóval lehet, hogy lazítanom kéne?

Még nincs vége. Vizsgák tömkelege, beszámolók, mérések, összesítések elkészítése.

A kollégák is, és nem csak a mi iskolánkból, ugyanerre panaszkodnak. Lehet, hogy ez rendszerhiba? Bele van építve a tanárságba? Így kell ennek lenni, hogy tanév végére minden tanár tiszta hulla és roncs? Majd gondolkodom rajta...

Végül is nem volt semmi baj. Egy szál tüntetővel sem találkoztunk. Békésen és értékesen telt el a ünnep. Nagyon szép a Börzsöny tavasszal. Megmásztuk a Nagy-Hideg hegyet és a Csóványost is. A nagybörzsönyi házat ajánlom minden osztálykirándulónak, egyszerű, de nagyon jó közösségi tér. A gyerkőcök élvezték. Én is. Az iskolai stressz után nagyon jót pihentem. A diákjaim is szerintem jól érezték magukat. Legalábbis ezt mondták. Legalább mi méltóan ünnepeltünk.

Még nincs itt, de a híre már kísért. Nem biztos, hogy így kellene lennie. Szegény március 15...

Szóval az történt, hogy (én kis naív) az osztályomnak kirándulást szervezek Nagybörzsönybe március 15-16-17-re. Az egyik tanuló azt mondta nem engedi a szülő, mert Pesten balhé lesz 15-én. A szülővel beszélve nekem is megfogalmazódnak gondolatok a fejemben. Bár mi a Nyugatiból ki sem mozdulva szállunk át a szegedi vonatról a szobi vonatra. Én - végig gondolva a dolgokat - nem látok benne akkora veszélyt. De érdemes elgondolkodni azon, hogy egy kiránduláskor mi mindenre kell figyelni, illetve mit is ünneplünk 15-én...?

Nem jó ez.

Egyre gyakrabban nézegetem az OKI (Az Országos Közoktatási Intézet homelapját), ott találtam ezt a linket. A történelem tantárgyról szól, de minden tantárgyhoz kapcsolódó általános gondolatok vannak benne. Nekem nagyon tetszett. Olvassátok el!

A cikk:

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-10-ta-Jakab-Tortenelemtanar

Nem is hittem hogy válaszolnak a levelemre. Írtam az összes képviselőnek néhány szót erről a költségtérítés dologról. És volt aki válaszolt. Persze Lázár úr nem...

Aki válaszolt teljesen normális volt, bár higgadtnak nem mondanám őket.

De ettől még a 4000 Ft/2év köpenypénzem nem lesz több...

Most olvastam:

http://w.blog.hu/2007/01/19/sonderangebot_otmilliard_pofara

Hihetetlen...

Nálunk meg a suliban a könyveinket is nekünk kell megvenni, illetve az évi ellátmány 1db kék és piros toll.

Szerintem ne csökkentsék a térítést. Adjanak nekünk is ennyit. :-)

Ma eltemettem első olyan tanítványom, akinek osztályfőnöke voltam. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. 2000-ben érettségizett rendes gyerek volt. Csöndes, halkszavú. Szerették a többiek, én is. Sokan ott voltak a régi osztályból. A temetés nagyon méltóságteljesen zajlott, mindenki átérezte a 25éves ember halálának értelmetlenségét. Ezt még a pap sem tudta megmagyarázni...

Utána az osztállyal elmentünk egyik társunk kocsmájába emlékezni. Jó volt. Emlékeztünk és beszélgettünk.

Az ilyenek valahogy mindig a jót hozzák ki az emberből. Jót beszélgettünk és felidéztük közös emlékeinket.Biztos vagyok benne, hogy ezért  is mindenkinek megmarad az emléke.

Emlékül Csehó Zoltánnak. Élt 25 évet.

Épp a blogomat írtam, amikor az első meglepetésem "érkezett". Benyitott a lakásba csöngetés nélkül, óvatosan, lassan , majd az előtérben motoszkált... kb 3 percig azt hittem a lányaim jöttek és meg akarják lepni apjukat. Mikor szóltam és nem volt nevetés akkor mentam csak oda. Hát egy figura hebegve kereste a Faragó Gábor barátját, hogy ő itt lakik albérletben... Sima besurranó tolvaj volt. Megbeszéltük, hogy itt nincs ilyen és "illedelmesen" kitessékeltem.

A második meglepi a nagyobbik lányommal a görkori edzésről hazafelé ért. Venni akartunk a szegedi Rókusi krt-i Mc-Donalds-ban egy sültkrumplit. Eddig ok. Volt is. De pénz nálam nem. Sebaj. Majd kártya. Gondoltam én. Nem lehet a mekiben kártyával fizetni... tiszta amerika... vagy nem?

A kedvenc portálomon (index.hu) olvastam a következő hírt:

http://index.hu/gazdasag/magyar/bnk070102/

Jó mi? Hogy miért nem vagyok én banktulajdonos, vagy legalább részvényes?

Ahogy gondoltam. Szép volt a túra. Végig sütött a nap, gyönyörű volt a táj és hibátlanok voltrunk mi is. Csak a hazafeléúton a köd ne lett volna....Borzalmas. Na mindegy. A szilvester is békésen telt. Sógorékkal bulizgattunk, szinte mindenki (minden gyereK és felnőtt) elaludt éjfél előtt. Másnap kora reggel kerékpároztunk egyet Andrással és a Tibivel. Nehezen felejthető élmény volt!