Kirándulni és túrázni voltam. Nem először. Most 24 diákkal Piliscsabán. Múzeumba is bevittük őket. A Szépművészeti Múzeumban voltunk az egyiptomi tárlatot néztük meg (nem vállaltunk sokat). Nem tartott nekik sokáig. Pedig volt még igazi múmia és balzsamozott hal is! Szóval a diákokat nem érdekelte...nem csináltak semmit, nem hangoskodtak, rosszalkodtak csak egyszerűen nem érdekelte őket. Ez a teremfelügyelő néninek(néniknek, bácsiknak) is feltünt. Odahívtak közölték:
1. sajnálnak,
2. ők biztosan nem vállalnák,
3. és ahhoz persze pedagógus kell, hogy ez érdekelje a gyerekeket!
Köszi! Igaza is lehet. Csak azon múlna, hogy hogyan adom el ezt? Vagy más is számít? Ezeket a gyerekeket nem is ismeri. Miért mentünk oda? Jó kérdés. Talán azt hittem érdekelné őket. Vagy mert ingyen lehet felmenni Bp-re és a múzeumba? Ja, azt a néni sem tudta, hogy elsősorban túrázni indultunk, a múzeum csak epizód volt.
De nem ez volt az első eset, hogy a kiránduló gyerekek láttán a pedagógus kap hideget - meleget az "isten adta néptől". A legpozitívabb megjegyzések közé tartozik, hogy borzalmas lehet nekünk, de volt már olyan is, hogy kijelentették, hogy minek megy az ilyen tanárnak?
Sok kollégám nem vállal kirándulást. Tudom miért. Azért, amit ők is csináltak 16 évesen. Csak az régen volt és más világ volt. Tényleg nehéz elviselni őket, főleg úgy, hogy a világ azt várja el tőlünk a kiránduláson, hogy érjük el azt a gyereknél, amit ő sem tud elérni otthon. Néha sikerül, néha nem.
Tényleg hagyjuk a fenébe a kirándulásokat?
