Ma eltemettem első olyan tanítványom, akinek osztályfőnöke voltam. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. 2000-ben érettségizett rendes gyerek volt. Csöndes, halkszavú. Szerették a többiek, én is. Sokan ott voltak a régi osztályból. A temetés nagyon méltóságteljesen zajlott, mindenki átérezte a 25éves ember halálának értelmetlenségét. Ezt még a pap sem tudta megmagyarázni...
Utána az osztállyal elmentünk egyik társunk kocsmájába emlékezni. Jó volt. Emlékeztünk és beszélgettünk.
Az ilyenek valahogy mindig a jót hozzák ki az emberből. Jót beszélgettünk és felidéztük közös emlékeinket.Biztos vagyok benne, hogy ezért is mindenkinek megmarad az emléke.
Emlékül Csehó Zoltánnak. Élt 25 évet.
